Most ott tart a dolog, hogy tegnap a nappalit, az étkezővel és a konyhával, egy tér, (cca. 60 m2) teljesen ki kellett üríteni. És 1 olyan szoba volt, ahova nagy részét bepakolhattuk. A konyha berendezései már csak a terasz fedett részén kaptak helyet. Hétfőn jönnek a mesterek, festők, hidegburkolók és reményeim szerint nagy léptekkel fognak haladni. A hidegburkoló első körben készre csinálja a fürdőt és a WC-t. Csempézés, lapozás. Festők lefestik a mennyezetet. Utána a nappali-étkező-konyhát glettelik, alapozzák, mittudoménmitcsinálnak még, aztán festik. Mindezek után lesz két nap, amikor senki nem jön, ugyanis itt nem lesz feltörve a jelenlegi járólap, hanem ilyen aljzatkiegyenlítővel lesz leöntve és arra lesz rárakva egyrészt a laminált padló, ami a nappali részét jelképezi, a többi, az étkező-konyha, előszoba, közlekedő pedig lapozva lesz. A konyhában is új csempe kerül a falra.
A nyílászárók csodásak, nem is tudom, azokról mutattam-e képet? A bejárati ajtó lett teljesen más és a konyhaablak, mert oda én osztott ablakot választottam, okkal. Nekem néha elfogy a levegőm. Akkor a bukó-nyíló ablakot eddig kinyitni egyáltalán nem lehetett, ha buktattam, az a levegő le sem ért hozzám. Most alul lesz egy bukó rész, aminek nagyon örülök, így ha ilyen problémám lesz és azt kinyitom, máris az orcámba kapom a friss levegőt. A többi ablak is egyöntetűen bukó-nyíló, a legjobb minőség. Ez volt eddig a legnagyobb kiadás, 1,5 millió. De a vállalkozó emberei hipp-hopp megcsinálták, minden kifogás nélkül.
Tegnap itt voltak a Lacifiamék is, közös erővel pakoltunk. Egy vegyes pörköltet főztem, nagy sikere volt.
Majd arról egy másik posztban teszek fel képet.
Ez a hét tuti ezzel fog eltelni. (Nagyon imádkozom, hogy ne akadjon semmi váratlan esemény, ami eltolná a befejezést. A kipakolástól már csak a visszapakolás lesz nagyon "impozáns" munka... De egyszer az is meglesz!:)
És még egy vallomás azoknak, akik tudtak a nem túl szerencsés döntésemről, amiről kissé lehangoltam írtam posztot januárban. Egy évnél tovább a volt férjem nem bírta itt. Kiszolgáltatta magát, de kedves már nem tudott lenni hozzám, még udvariasságból sem. A betegségeimért néha sajnált, de azok a szavai, hogy "sosem gondoltam, hogy EZ lesz belőled", háááát, nem estek túlságosan jól. Ki gondolja, ha rákos lesz, kemót, sugarat végigszenved, idegei tönkremennek, infarktuson esik át, és ezek következményeivel próbál talpon maradni, hogy EZ lesz belőle. Tulajdonképpen elég régóta meggyőződésem volt, hogy a volt férjemnek semmi más célja nem volt, mint hogy a páromat elmarja mellőlem. Jó, ő sem volt hiba nélkül, mit ahogyan senki nincs, de ő legalább - annak ellenére, hogy EZ lett belőlem - gyengéd, udvarias és kedves tudott mindvégig lenni.
Muszáj voltam így megnyílni felétek. Ez a szőlőhegyi mese részhez hozzátartozik:)
Nem vagyok még teljesen kiegyensúlyozott, nagyon érzékeny vagyok, a legkisebb félreérthető szóra elsírom magamat. Sajnos.
De a Péter fiamékkal most nagyon jól érzem magamat. Nehéz lesz még jó pár évig, de számítanak rám, a kisunokák - mert ugye, karácsony már nincs olyan messze:) - széppé teszik a napjaimat. Fáj a kellemes szobám magánya, de nem hiszem, hogy még egyszer megkockáztatnám, hogy hátha kedves, udvarias, segítőkész lesz hozzám valaki és úgy szeret megértően, ahogy szükségem lenne rá. Azért meg, hogy kiszolgáljak valakit?! No, azt már nem. Csak a gyerekeimnek, menyeimnek, unokáimnak vagyok hajlandó önzetlenül bármit, ami erőmből telik, megtenni.
Köszönöm, hogy ezt elmondhattam...
